A Pannonhalmi Szemle „évnegyedes folyóirat a magyar katholikus kultúra és a bencés szellem szolgálatára”. Az 1926-1944 között megjelent lap (1993-ban újraindult) induló számának beköszöntőjében Bárdos Remig, akkori pannonhalmi főapát így ír:
„Ora et labora! Sz. Benedek Atyánk ezen intelme legyen e folyóirat első gondolata. … újra meg kellene indítanunk egy bencés folyóiratot, esetleg más, szélesebbkörü célkitűzéssel, melyben a bencés szellem s a bencés tudás nyilvánulna meg a magyar kultura számára. Elhatározásra biztatott rendtársaimnak ilynemű folyóirat iránt való lelkesedése s a külföldi bencések szépszámú tudományos folyóirata. Íme, a kívánság testet öltött s útjára indítjuk a «Pannonhalmi Szemle» egyelőre évnegyedes folyóirat első számát a Szent Benedek-rend kiadásában. Szelleme szorosan katholikus, színvonala tudományosan népszerű, tartalma sokoldalu, munkatársai bencések s a bencésekhez lelkileg hozzátartozók. Tanulmányokon kívül van figyelő is és tárcaszerü rovata, nyújt könyvismertetéseket s bírálatokat, végül áttekintést nyújt a bencés szellemi s lelki életről, ideértve az oblata-oblatuso-kat s a kath. bencés diákegyesületet is.
Sz. Benedek Atyánk szellemét követjük, amidőn – az ősi rögtörés nyomán a vele kapcsolatos térítés munkája után kezébe veszi a Rend a lelki rögök széttörését, a megművelt földbe beleveti a hit, erkölcs és tudás nemesített magvát hosszú századokon át, majd a tisztán népművelés munkájához csatolja a középosztály kinevelését, talán nem eredménytelenül, most pedig – a népszerűen tudományos irodalom messze vivő útjára lép, hogy modern eszközzel az elröppenő tanító szót maradandóvá tegye a nyomtatott betű széleskörű hatásában. … Tudom, sok gondos munka gyümölcse fog így kikerülni a bencés íróasztalok fiókjából s remélem, a megnyilvánuló gondolatok sok kath. magyar lélekben találnak majd visszhangot. Abban is bizom, hogy meglévő kath. folyóirataink mellett a Pannonhalmi Szemlét tartalmi értéke nem engedi fölöslegessé válni. Rendi munkatársaink tudásuk javát igyekeznek majd nyújtani, hogy a müvelt közönség szellemi igényeit kielégíthessék. S minél többen s több oldalról elégíthetjük ki ezen igényeket, annál jobb, mert a kath. szellemi és lelki élet iránt az érdeklődés örvendetesen fejlődőben van. Abból adunk, amit Isten adott.
Megcsonkított hazánk egyik kulturközpontja kivánja közzétenni szellemi termékeit. Ugy érzem, lesz mit és lesz kinek mondanunk s hogy tisztán szellemi célt szolgáló vállalkozásunkat sokan szívesen fogadják.”
„Öröm és remény él bencés közösségünkben, amikor a Pannonhalmi Szemlét útjára indítja. Öröm, bog/megjelenésével olyan hagyományt folytathatunk, amely negyvenkilenc évvel ezelőtt megszakadt ugyan, de amely szívekbe és tettekbe írva minden nehézség ellenére is jelen volt mindennapi életünkben és szolgálatunkban. Öröm, hogy az írott szó közvetítésével most talán többekhez eljut, régi barátokat és ismerősöket táplálva és erősítve, de megszólítani kívánva minden érzékeny és érdeklődő kortársunkat is. Remény él bennünk, hogy, ha szerényen is, a hit és a kultúra párbeszédének szolgálatával hozzájárulunk ahhoz a holnaphoz, amelyre mindnyájan várunk. Hiszen szívünkben az új ég és új föld vágyával járjuk embersorsunk közös útját. … A holnapra tekintve szeretnénk ezt a folyóiratot minden nyíltszívű barátunknak, olvasónknak ajánlani. Elnevezésében régi a Pannonhalmi Szemle, tartalmában viszont új kíván lenni. Mindenkit megszólítunk, legyen társunk a hit és a kultúra, az örök emberség párbeszédében. Mind az örökség, mind a küldetés egyetemes értelmet hordoz, hiszen Jézus Krisztus életszolgálatában egyszer s mindenkorra leomlott a válaszfal szakrális és profán, szent és közönséges között. Benne minden teljessé, szentté lehet. Legyen ez a folyóirat - Bencés Akadémiánkkal együtt - minden jóakaratú embertársunkat párbeszédre hívó fórum. Legyen a lélek és a szellem kútja, amelyből mindenki meríthet.” – írta Várszegi Asztrik főapát az 1993-ban újra indított folyóirat beköszöntőjében.
