For full functionality of this site (searching, viewing images, maps and pdf files) it is necessary to enable JavaScript. Here are the instructions how to enable JavaScript in your web browser.

Open day. Log in for full access.

Népszabadság

1944-2016
Budapest, Hungary
421,414 pages

„A Népszabadságban már csak a nevét utálom” – írta a kilencvenes évek legelején Esterházy Péter, és ez a mondat alighanem minden médiatörténeti elemzésnél többet elmond az egykori pártlapnak a rendszerváltás előtt és után betöltött szerepéről. A kommunista párt szócsöve a maga korában egyrészt igazodási pont volt: „Mi erről a véleményed, elvtárs?” „Nem tudom, még nem olvastam a Népszabadságot” – karikírozta a helyzetet a korabeli csúfolódás. Másrészt hatalom, amely egy-egy leleplező cikkel vagy kérlelhetetlen kritikával sorsokat és pályákat dönthetett romba, s amelynek – lássuk be: nem ritkán pusztítóan unalmas – írásait mégis érdemes volt nagyítóval böngészni, mert a sorok közül gyakran kiolvasható volt a legfőbb hatalom, a Magyar Szocialista Munkáspárt akarata.

Az 1956. november 2-tól megjelenő Népszabadság és jogelődje, a – háborús években szórvány számokkal jelentkező – Szabad Nép 1945 és 1989 közötti története során mindvégig (leszámítva az 1956 október-novemberében megjelent, a belső útkeresést tükröző néhány számot) a lapgazda párt ideológiájának és politikai irányvonalának főcsapásához igazodott. A mindenkori főszerkesztő is a párt által delegált, a Központi Bizottság tagjaként a pártnak is felelős személy volt. A szikáran politizáló, a híreket szárazan közlő és pártszerű kommentárokkal kísérő újság a hatvanas években kezdett csak az olvasókat többféle módon kiszolgálni igyekvő kiadvánnyá válni. Ekkortól már nagyobb tér jutott a riportoknak – az újság az ország, sőt a világ minden részét lefedő tudósítói hálózatot is működtetett –, a kulturális cikkeknek, a szakszerű, de egyben olvasmányos kritikáknak is, a vasárnapi (majd szombati) melléklet pedig hangsúlyozottan az egész családnak szólt.

A Népszabadság 1989 októberében, az MSZMP kettészakadásakor szűnt meg az állampárt lapja lenni, 1990. szeptember elsejétől pedig részvénytársasági formában kezdett működni. A társaság meghatározó tulajdonosa a Bertelsmann AG és a Magyar Szocialista Párt által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány volt, de lényeges szerephez jutottak a munkavállalók is. 2003-ban a Ringier csoport vált a cég fő befektetőjévé, 2014-től pedig a Vienna Capital Partners szerzett szinte kizárólagos tulajdont a társaságban.

A rendszerváltás után a Népszabadság korábbi, 700 ezer feletti példányszáma 300 ezer eladott példányra csökkent, a további fogyás ellenére máig tartja vezető pozícióját az országos terjesztésű, politikai napilapok között. 2004-ben kezdett az újság színes fotókat közölni, a print tartalom 1996 óta elérhető az interneten is. A rendszerváltás utáni évtizedek az oldalszám, illetve a melléklet-kínálat terén számos változást hoztak. Jelenleg napi 16 oldalon jelenik meg az újság, jellemzően egyetlen – pesti és vidéki – kiadásban. A kilencvenes években nagy közönségsikernek örvendő Budapest mellékletet, a kétezresekben kedvelt kulturális Magazint kínált a lap. Évtizedek óta tartja pozícióit a szombaton megjelenő Hétvége társadalmi-kulturális melléklet.

Adatbázisunk a teljességre törekszik, az összes elérhető forrásból a hiányokat folyamatosan igyekeztünk pótolni, egészen a megszüntetés előtt megjelent legutolsó lapszámig. Mostanra - néhány lapszám kivételével (lásd alább) - az archívum tartalma teljesnek tekinthető:

Szabad Nép: 1945. március 25. (III. évfolyam 1. szám) és 1956. október 29. (XIV. évfolyam 297. szám) között, plusz még 1956. november 6-11. között 6 db számozatlan lapszám, összesen 23.392 oldal

Népszabadság: 1956. november és 2016. október 8. között összesen 340.267 oldal

Budapest melléklet: 1992. november és 2003. április között összesen 15.588 oldal

Pest megyei melléklet: 1995. április és 2001. december között összesen 11.054 oldal